A kapu szimbolitikája – project indító
A világ kultúrái több ezer éve fejezik ki szavakban kimondhatatlan érzelmeiket és hiedelmeiket a szimbolika eszközeivel. Egy ilyen általánosan használt szímbólum a kapu, az ajtó képe is. A remény; lehetőség; új szakaszok szimbóluma, amely lehetőséget nyit az áthaladásra, az élet egyik szakaszából a másikba, amely felülemelkedik a tér és idő, nappal és éjjel korlátain.
Bizonyos átjárókon azonban nem egyszerű az átkelés profán anyagi testtel, nem nyílik meg a fizikai érzékek számára. Az elme és a lélek magasságai felülmúlják a fizikai szintet, az áthaladás csak az “időtlen pillanatokban” lelki szinten kezdhető meg.
A bejáratok nem természetes részvételi felhívások a mögöttük fellelhetó titkok megismerésére, hiszen a szent helyek bejáratait éberen őrködő óriások és félelmetes szörnyek folyamatosan vigyázzák. A köszöbök átlépése, az ego elcsöndesítése és az anyagi lét korlátok közé szorítása a belső csend és meditáció nélkül lehetetlen. (…ez az út a megvilágosodáshoz …hirdeti a taoizmus, a hinduizmus, buddhizmus, és a “Tariqah” az iszlámban….”csak kevesek találják meg szűk kaput” (Máté 7.13-14)
Számos szimbólum homályos jelentéssel bír, a kapu vagy ajtó azonban világos üzenetet hordoz, melyet mint a szakrális mint a világi művészet számos alkotásában tárt elénk. A “PreRaffaelita” William Holman Hunt festő allegorikuis képén “The Light of the World” ( A Világ Világossága 1851), Krisztus kopogtat az emberi lélek bezárt kapuján lámpással a kezében. Auguste Rodin, a francia szimbolista szobrász, az 1880-as években kezdte a befejezetlen “pokol kapuját”, középpontban, az álmok, az elme, a szexualitás és a bűn több alakos megformálásával, …a prófétikus angol vésnök William Blake, egy évszázaddal előtt készített “Paradicsom kapujának” inspirációja alapján.
Mint ahogy neves elődeim munkásságát, az én művészi útkeresésemet is a szimbólumok megérzésének és megfejtésének titkai vezérlik. Ahogy átlépi lekem a titokzatos erdők és a soha véget nem érő hidak küszöbét, hagyom magam mögött fizikai létem külvilágának moraját, lelkemmel fedezve fel munka közben a belső szent helyek, a magasabb tudatállapot üzenetét.
Egy ilyen küldetés soha nem érhet véget, mert a tudatalatti suttogása tovább élteti azt a felfedezési vágyat, amely újabb küszöbök átlépéséhez vezet, hagyva magam mögött a régi, berögzött érzelmi sablonokat, elképzeléseket és terveket, hogy tizenkét “gyöngy kapum” meg(fejtése)festése új, eddig még be nem járt távlatok feltűnését eredményezhesse.